A női tudatos jelenlétünkkel nem csak a saját magunk előre haladását segítjük, hanem a környezetünkben élők, családtagok életére is nagy hatással vagyunk.
Tudatosság nélkül gyakoroljuk és működtetjük a gyógyítás terét. Szeretnek mellettünk lenni, kikérik a véleményünket, kéretlenül is megosztják velünk elakadásaikat.
Mert gyógyító testünk van, ami mellett jó megpihenni, ami mellett meg lehet könnyebbülni.
Mert a női minőségünkben ott van valami különleges.
Egy tér, ahol jó megpihenni, ahol lehet egy kicsit megkönnyebbülni, ahol a másik végre leteszi a terheit.
És mi történik akkor amikor ez a gyógyító tér elfárad és saját maga is gyógyulni vágyik?
Több, mint egy hete nem jelentkeztem poszttal, mert saját magam építésével voltam elfoglalva. Kedves orvosaim megnézték a porcokat a térdemben és ha már ott voltak kivágtak ezt-azt. Gyors volt, profi és biztonságos.
Ha egy anyuka, feleség pár napra pihenőre rakja magát akkor bizony ott borul az addigi bejáratott rendszer.
Én most azt választottam, hogy felrakom a lábam, jegelem a műtéti területet, gyógyítom magam, olvasok, regenerálódom.
Nem akartam fél lábú hős lenni, aki minden áron mindent megold.
Hajlandó voltam befogadni a segítséget.
Két csodálatos férfi van mellettem, akik mindenben támogattak.
Csodálatos teremtő társaim energiában támogattak, gyógyítottak.
És tudjátok mit?
Nem baj, ha nem vagy mindig erős.
Nem kell mindig megmenteni a világot.
Nem baj, ha néha elfáradsz.
Merjünk néha gyenge nők lenni.
Mert ha egy király van melletted, tudni fogja, mi a feladata.
És ha igazán királynő vagy, akkor azt is tudod, mikor kell letenni a koronát egy kis időre, hogy később még ragyogóbban tedd vissza.