Szerintem ez a poszt már elég rég óta ott motoszkál bennem, mert ez a jó kis „megkövetelés” kifejezés nagy erővel hat rám.
Nem azért, mert minden egyes nap megcsinálom, elvégzem és megvalósítom azokat a dolgokat amiket megkövetelnék magamtól, hanem mert érzem, hogy ebben van – és ebben lenne nekem és Neked is – az előbbre lépés a haladás, fejlődés, növekedés lehetősége.
Sokszor „látom”, hogy áll mögöttem, felhúzott szemöldökkel – ha élhetek ezzel a képzavarral – és várja, hogy mikor lépek végre rá a totális megkövetelés útjára saját magammal szemben.
A totális megkövetelés azt hiszem a TNT az életünkben, munkákban, vágyaink megvalósításában. Az a pont, ahol a határ már csak a csillagos ég.
Hajlamosak vagyunk másokat hibáztatni azért, mert nem kapjuk meg azt, ami szerintünk járna nekünk.
Jobb életet akarsz? Megköveteltél mindent magadtól, hogy jobb életed legyen?
Nagyobb üzletet szeretnél? Megtettél mindent a siker érdekében?
Több lehetőséget szeretnél? Megtettél mindent, hogy megtaláljanak a lehetőségek?
A megkövetel szó egyébként azt jelenti, hogy: állandóan, rendszeresen, feltétlenül igényel, szükségessé tesz.
Ez az az energia amikor a „fene a fenét eszik akkor is”.
Amikor nincs mellé beszélés, nincs kifogás, hanem teremtenünk kell, mert akarjuk a jobbat a többet.
Persze hibázhatok közben.
Eleshetek közben.
Kezdhetek mindent akár ellőről is.
De a céljaimért nap, mint nap tennem kell.
És talán itt van a megkövetelés igazi művészete…….
Nem abban, hogy tökéletesek vagyunk.
Nem abban, hogy soha nem hibázunk.
Nem abban, hogy mindig minden sikerül.
Hanem abban, hogy újra és újra választjuk önmagunkat, a céljainkat és azt az életet, amit valójában élni szeretnénk.
Mert a változás ritkán egy nagy döntés eredménye. Sokkal inkább azoké az apró lépéseké, amelyeket akkor is megteszünk, amikor nincs kedvünk hozzá.
És talán ez az a pont, ahol a vágyból valóság születik.