Szerintem a nagy rejtőzködések és a nagy kitárulkozások időszakát is éljük. Van, aki még fényképet sem rak ki a Facebook oldalára és van, akinél az aznapi reggeli kávé fényképe is már csak történelem.
Nagyon zajos és álságos tud lenne a social média világa, mégis itt vagyunk, itt vagyok én is, itt keresem a kapcsolódást a jelenlegi és jövendőbeli ügyfeleimmel és éppen egy nagy komfort zóna átlépésre készülök.
Készülőben a honlapom!
Pontosabban már a szülőszobán vagyunk én és az informatikus (köszi Attila) és egymást támogatva alkotjuk meg pontról pontra azt, amit mutatni kívánok magamból.
Mit képviselek.
Hogyan dolgozom.
Miben hiszek.
És talán a legfontosabb: hol lehetnek azok a pontok, ahol kapcsolódni tudunk egymással.
Mennyit akarok magamból megmutatni?
És amit megmutatok, az valóban én vagyok?
Vagy még mindig azt a képet mutatom, amit mások várnak tőlem?
Azt, aki mindig jól akar teljesíteni?
Aki megfelel?
Aki alkalmazkodik?
Aki jó kislány, jó anya, jó feleség, jó vezető, jó ember akar lenni?
És hol van ebben az egészben az, aki én valójában vagyok?
Talán ezért is ilyen különleges számomra most ez a honlap. Mert nem egyszerűen egy felület készül. Hanem közben én is felvállalom azt, amit képviselek.
Hallottam egyszer egy nagyon jó idézetet egy üzletasszonytól, mely szerint
„Aki nem látszik az nem játszik!” (Kende-Hofherr Krisztina)
Szerintem zseniális mondat.
Te mennyit akarsz magadból megmutatni?
Az igazi valódat akarod megmutatni?
Vagy azt, akiről azt gondolod, hogy mások látni szeretnének?