Szerintem ez egy olyan kérdést, amit, ha feltesznek neked akkor kb. úgy érzed magad, hogy baromira tudnod kellene a választ, hirtelen 62 dolog eszedbe is jut, de aztán nagyon-nagyon nehezen jön meg az igazi válasz.
Hát én is így jártam két nyaralás között egy konzultáción, ahol én kaptam és nem adtam a kérdéseket, és nagyon el kellett gondolkoznom, hiszen mindig mindenki a világ összes nyűgjével bajával el van foglalva, kifogásokat keresve, hárítva, de a saját értékességünkön nagyon keveset gondolkodunk.
Esetleg megfogalmazhatnánk egy mondatban, hogy:
Az én legnagyobb értékességem az, hogy………….. !?
Te tudod mi az értékességed?
Értékesnek érzed magad?
Gyerekkorodban érezted, hogy értékes vagy?
Gyerekkorodban érezted, hogy figyelnek rád?
Mert amit gyerekként megtanulunk magunkról, sokszor észrevétlenül visszük tovább felnőttként is.
És lehet, hogy ma már nem is emlékszünk rá, honnan jött az érzés, hogy nem vagyunk elég jók, elég fontosak, vagy éppen elég értékesek, és jó eséllyel tovább adjuk ezt mi is a saját gyerekeinknek.
Érezteti veled a családod/barátaid/
Kell, hogy kívülről kapjuk a megerősítést ahhoz, hogy értékesnek érezzük magunkat?
Miért nem alakult ki bennünk az egészséges önbecsülés, hogy saját magamat is erőben tudjam tartani?
Talán nem is az a kérdés, hogy értékes vagy-e, hanem az, hogy tudod-e magadról, hogy az vagy.
És ha most erre nem tudsz egyértelműen válaszolni, akkor lehet, hogy érdemes egy kicsit visszanézni a gyerekkorunkra.
Nem azért, hogy hibást keress.
Hanem azért, hogy megértsd, mikor és hogyan tanultad meg azt, amit ma gondolsz magadról.
Mert az értékességed nem attól függ, hogy mások észreveszik-e benned, hanem attól, hogy te észreveszed magadban.
És megint itt egy jó kis útelágazás, ahol dönthetsz.
Magadat választod, vagy továbbra is kívülről várod a megerősítést?
Mert amikor képes vagy felfedezni önmagad nagyszerűségét, egy idő után már nemcsak magadban, hanem másokban is könnyebben meglátod az értéket.
És vajon magadnak mikor mondtad utoljára, hogy értékes vagy?